Harc poetika
Irta: Posta Imre - Datum: 2015. October 08. 11:05:43

---

Emelt, födetlen fõvel állok
Enyéim között.
Havat várok a rögre, takarót,
Hulljon a fövenyre,
Kopjafák fölött.

---

Teljes hir

---

Emelt, födetlen fõvel állok
Enyéim között.
Havat várok a rögre, takarót,
Hulljon a fövenyre,
Kopjafák fölött.

Míg mellkasom sóhaja múlik,
Hajamból font idõm
Erdõt gyök-erezve bújik
Egy másik világban.

Nem köt csak egyetlen szabály.
Minden örök!
S én õr vagyok e Mindenség fölött.

Vérem a csillagos zsibongó forgatag,
Csontom az eleven ûr,
Húsom a gondolat, hogy vagyok:
Hallgatag, idõtlen, belül.

Gyermek vagyok, fogadatlan szó.
Nem értem, mi jó,
S tudom, mi rossz:
Mind értem való.

Életem egy megszületett álom,
De, ki vagyok, még nem élt,
S ha fõhajtással a leget kivárom,
Sóhajtásom a fellegig elért.