RÁ, értem!
Irta: Posta Imre - Datum: 2016. February 04. 10:46:06

Teljes hir

Tizenhat múltam és harminc évig múltamból semmit nem tanultam. Maradtam csökönyös, nyakas, konok természettel. De bírom-e még tettel? Harminc évem mindig velem, hiába nevelem, magam vagyok a veszedelem. Vedd el, ha vágysz rá, irigyled, sokallod, vagy épp híján vagy hibádnak: A listán kipipálnak.
Emlékeim osztom, ez ma már a posztom. Tartom a frontot és oszlopát a vádnak. Ki, honnan jöttél, :oda visszavárnak! Bennem minden keserû benned még lehet édes, s a derû bennem, benned lehet véres. Nem szólok! Ordítok, ha suttogok is, sikolyom néma vigasz.

Mert szavam pimasz, nem félek csak a fél elemtõl, s kimerülök ettõl. Szózatokat zengtem, s minden visszahull rám. A rossz és a jó egybeforrt, mintha csak kívülrõl látnám, miközben belülrõl érzem ezt a kort. A világosság még több sötétséget szórt. Az árnyékok felszívódnak és megtapasztalod a mestert a fényt. A természetben minden fény mesterséges: a sötétség van, a fényt hordozzák- édes! Mit titkolnak, így mindig a világosságba rejtik és ott a bõr-tön igen sötét, ha tudatát csapdába ejtik. Már nem szeretném érteni, mit látok, s látnom sem kell, mit már megértek. A szinapszisok megértek. Riadalmam a pillanatnak szól, kik körülvesznek, ki velem araszol egyhelyben feszülve a hegynek, mely mélység valahol. Nehéz a szó, ha kibucskázik a nyelvrõl, s nem tudhatod, kibucba, vagy jó magyar emberhez talál e helyrõl.