Breaking: Pozsgay Imre gyakorlatilag egyedül intézte el a kommunizmust
Irta: Posta Imre - Datum: 2015. October 25. 08:23:08

Teljes hir

Azért tûnjön fel, hogy ezek az "egyedüliek" mind zsidó ügynökök ám és most is rendszarszétszedésrõl van szó és persze "egyedüliekrõl", csak kicsit más-kép! Kedd délután a Közép-európai Club Pannonia (KEP) közhasznú egyesület fórumot és az 1956-os szabadságharc 59. évfordulójára ünnepi megemlékezést tartott, ahol az az abszurd helyzet állt elõ, hogy a KEP szenátora, Pozsgay Imre, a Központi és a Politikai Bizottság egykori tagja Puchert János 56-os halálraítélt mellett ülve mondhatott ünnepi beszédet kb. 20 klubtárs elõtt.

Czeglédi József, a KEP elnöke Pozsgay professzort mint az 56-os forradalom megismertetése és a rendszerváltás emblematikus figuráját konferálta fel, aki 1989. január 28-án, délután – „mintha csak tegnap történt volna” – a 168 órában elsõként jelentette ki a hatalom tagjai közül, hogy 1956-ban Magyarországon „népfelkelés” volt.

Az elnök felvezetõ szövegébõl kiderült, hogy Esterházy Antal herceg azért nem tudott eljönni a Hotel Thomas éttermébe, mert az elõzõ nap hajtottak végre rajta epemûtétet, és hogy a 12 még ma is élõ egykori recski fogolyból csak négy tudott elmenni a legutóbbi megemlékezésre. Ezután néma csönddel tisztelegtek a közelmúltban meghalt Göncz Árpád köztársasági elnök, illetve az ankarai kettõs robbantás és a „migráció-népvándorlás” áldozatai elõtt, majd a nemrég Petõfi-emléklappal és Szent István-díjjal kitüntetett Pozsgay Imre vehette át a szót.
Vörösök között egy hazafi

Pozsgay szerint az 1956-os forradalomnak nagyobb következménye volt, mint az 1848-asnak, mert ennek hála a Szovjetunió úgy megrogyott, hogy azt már sosem tudta kiheverni, és a kommunizmus a világ nagy részén megbukott.

De amíg 1849 után a monarchia kénytelen volt teljesíteni a lázadók követeléseit, addig 1956-ban elõször gyalázatos megtorlás jött, majd a kiegyezés és az 1963-as hamis amnesztia, végül pedig Kádár János belátta, hogy az életszínvonal megemelésével csitíthatja el a népet, amiért aztán a Nyugat is dicsérte, mint a legjobb szocialista vezetõt – mondta Pozsgay.

A volt államminiszter azt állítja, hogy õ maga is látta levéltárban annak a nyomát, hogy 1956 októberében Eisenhower figyelmeztette is Hruscsovot, hogy vessen véget a területén folyó háborgásnak. Ami forradalmi felfedezés lehet, tekintve, hogy a történészek általában csak az amerikai be nem avatkozásról szoktak szólni, és nem arról, hogy az amerikaiak uszították ránk a szovjeteket.
Ember a fellegvárban

„Sohasem hallgattam el, nagyon messzirõl érkeztem” az 1989-es rádióinterjúig – mondta a 81 éves Pozsgay, és ez nyilvánvalóan így is van, hiszen 1956-ban lépett be az MSZMP-be, egy évre rá tisztázta, hogy 56 ellenforradalom volt, majd a párt és az állam legtetejéig jutott. (Majd az MSZP egyik alapítója és a köztársaságielnök-jelöltje volt, aztán egy saját párton és az MDF-en keresztül 2005 után végül eljutott odáig, hogy Orbán felkérésére besegítsen az Alaptörvény preambulumába. Mostanában általában kormányközeli rendezvényeken mond egyre nagyobbakat a saját belsõ ellenzéki szerepérõl és az elévülhetetlen érdemeirõl.)

Az 1956-os forradalom után az „1989-90-es tárgyalásos forradalomra” terelte a szót, és ekkor kiderült, hogy egész egyszerûen neki köszönhetjük a köztársaságot. Mint mondta, ki kellett puhatolni, hogy meddig lehet elmenni Moszkvával szemben, hiszen a periférián elõször még csak Kazahsztánban, aztán Gorbacsovék nagyhatalmi reflexbõl 1988-ban még Vilniusban is a tömegbe lövettek.
Az elsõ akcióhõs

Pozsgay, az eddig – látszólag – alvó oroszlán, az elbeszélése alapján itt lépett akcióba, és manõverek sorozatával semmisítette meg a szocializmust.

Elõször is 1988. október 26-án Gyõrben bejelentette, hogy a vasfüggönyt le kell bontani. (Igaz, hogy csak azt nyilatkozta, hogy „az elektromos jelzõberendezés erkölcsileg, technikailag és politikailag elöregedett”, és hogy Horváth István belügyminiszter már 3 hónappal megelõzte, de ez most nem fontos.)

Ám még ekkor sem ébredt igazán öntudatára, csak amikor Kádár János meggyengült hatalmú utódja, Grósz Károly ijedtében azzal fenyegette a népet, hogy ha õk buknak, akkor fehérterror és polgárháború jöhet. Pozsgay ekkor jött rá, hogy meg kell rendíteni az uralmon lévõ pártot, és itt merült fel '56 kérdése: ez volt a pillér, amit, ha kiütnek, a párt megsemmisül.

Pozsgay 1989. január 28-án belülrõl szúrta szíven a rendszert, és a rádióban kijelentette, hogy 1956-ban népfelkelés volt. Ettõl az MSZMP tagjai tízezrével tagadták meg a tagdíjfizetést, megerõsödött az ellenzék, és létrejöhetett az a tárgyalási alap, ami a rendszerváltáshoz vezetett – sorolta. Épp csak azt nem mondta a jelen lévõ 1956-os szabadságharcosoknak, hogy:

„Az, hogy most ficánkolhatsz, azt részben nekem köszönheted.”
Link